inotaicserekör

Cserekör ,aki jó dolgot hoz ,jó dolgot vihet,

Weboldal bejelentése

Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!

Ügyfélszolgálat

HuPont.hu Ügyfélszolgálat

Tavasz a méhesben.

Végre itt a tavasz, amit már úgy vártunk,

Hogy a szekrénybe kerüljön már a nagykabátunk.

A nap langyos sugaraival teríti be a tájat,

Életre kelti a virágokat, bokrokat és fákat.

Tele van virággal a mandulafa minden ága,

Olyan, mint egy bokréta, csak masni kellene rája.

Hangos zsongással hagyják el a kaptárt a méhek,

Ez a legszebb zene a méhész fülének.

A sokk is méhecske örömtáncot járva,

Vidáman röpköd virágról –virágra.

Gyűjtik a virágport, csomózzák a lábra,

Szorgalmasan hordják be a kaptárba.

Kell a pempő a sok méh csemetének,

Mert a Királynő nekifogott a petézésnek.

Hosszú volt a tél, lejárt az ideje sok bogárnak,

Átadja már helyét a fiatal állománynak.

Az ő dolguk lesz beporozni a növényeket, fákat.

Hogy legyen termése, az epernek, körtének, almának.

Hogy a repcéről, akácról gyűjtsenek jó mézet.

Amitől nekünk is édesebb lesz az étel.

________________________________________

Januári hajnal!

Korán reggel keltem messze kellett mennem.

Még az éj sötét leple takarta az eget,

Rajta a fáradt hold is alig talált helyet.

A kakas érdes hangja törte meg a csendet,

Oly erősen hangzott még az ég is zengett.

Erre a hajnal is összekapta magát,

Hóna alá kapta festő palettáját.

Ecsetjével bíborvörös csíkot hasított az égre,

Amitől elvált a földtől az éj sötétje,

Húzott még utána párat, élénkebbet.

A végén még az eget is azúr kékre festi,

Ezek után már a napot is felkelti.

Vörös még szegény igen csak álmos,

Amint ki- ki bújik felhő paplanjából,

De a színe is megjön, ahogy felkelt az ágyból.

Ezzel a dolgát a hajnal befejezte,

Még a nap vándorbotját a kezébe tette.

Az elindult lassan megszokott útjára,

De nem ad még meleget a gyenge sugára.

Az ember mégis örül, ha télen kicsit látja.

2015. január. 21. Berci.

_____________________________________

Új évi vers.

Végére értünk a 14.-es évnek, elbúcsúztattuk, úgy ahogyan az kellett.

Bár nem sokat ittam Szilveszter éjjel,

Reggel mégis hánynom kellet, mert az újév hóeséssel kezdett.

El is hánytam hamar, mert kellett a mozgás,

Az ünnepek alatt a derekam megkapta a rozsdát.

De szőttem terveket, fejben az még megy jól,

Csak az a baj, hogy már nem bírom a tempót.

Örülhetünk annak is, ha kész lesz a fele,

Ha marad, még erőnk majd csak végzünk vele.

Beosszuk a munkát tavaszra, nyárra.

Csak a derekunk oly sokszor ne fájna.

Majd pihenünk egyet, és folytatjuk tovább.

Mit tehetünk, ha az élet ezt rótta ki ránk.

Idősebbek lettünk megint egy évvel,

De neki lendülünk, fiatalos hévvel.

Kezdjük vidáman, jó kedvel az újévet,

Bízzunk benne, hogy az előzőnél több jót hoz nekünk.

Hiszen ez még most egy új kezdet,

Kívánok én most sok sikert ehhez.

2015. január 1. Berci.

________________________________

Cserekör 14.

Megint összejöttünk, hogy zárjuk ezt az évet,

Számba vegyük, amit tettünk, jót és szépet.

Tán még azt is mit csináltunk rosszul,

Hogy azt ne kövessük el ezután újból.

Már 5éve működik a cserekörünk,

A segítségünknek sok ember örül.

A raktárunk 2 hetente van nyitva,

Ezt már nagyon sok ember tudja.

Visznek tőlünk cipőket, ruhákat,

Azokban bizony bárhova eljárhat.

Szívesen fogadjuk, amit sok embertől kapunk,

És örülünk mikor másnak tovább adunk.

A termelők vásárán is mindig ott vagyunk,

Ott sok mindent kapunk és tovább adunk.

Öröm azt látni, hogy örülnek mások,

A szép ruháknak, ami jó is rájuk.

Sokat dolgoztunk ebben az évben,

Köszönet azoknak kik részt vettek benne.

Hogy ne csak dolgozzunk, párszor összejöttünk,

Tárcsán húst sütöttünk bográcsba főztünk.

Jól ereztük magunk, együtt volt a csapat.

Beszélgettünk, nevettünk nagyokat.

Havonta összejövünk megbeszélni a feladatokat.

És megköszöntjük a névnaposokat.

Ígérjük, hogy jövőre is folytatjuk ezt tovább,

Mert még sokáig szükség lesz miránk.

___________________________________

Esik az eső:

Már egy hete csak arra gondolok,

Milyen jó lesz, ha az eső már nem kopog.

Azt hittük a nyár végén jön az aszály,

És lett helyette tengernyi sár.

Víz alatt a kert a rét a határ,

Ahol nincs, víz ott ragad a sár.

Pihen, a szandál a gazda csizmában jár.

Nem fekszik most senki a jó meleg napon,

Mostanában csak az eső kopog az ablakon.

Hol csendesen, hol erősen zuhog,

Ha egy kis szünetet tart a boltba is eljutok.

Szörnyű nagy robajjal dörög és villámlik,

A kutya is elbújik, mert bizony fázik.

Az óljából ugat, ki ha valaki erre jár,

Nem csap most ő sem nagy patáliát.

Csak reménykedni tudunk, hogy,

Egyszer csak vége lesz, és nem csorog eresz.

Kisüt már végre az áldott napsugár,

Talán majd megérjük, hogy felszárad a sár.

2014, szeptember 13. Berci.

_________________________________

Pirosalma

Pirosalmába harapott Ádám,
Éva unszolta, edd meg Drágám!
Kiűzettünk ezért az éden kertből ,
Nem értettek az intő jelből!
Dolgozhatunk miattuk azóta,
Ez az elmélet lehet csalóka?
Én elhiszem minden így történt,
Nem is eszem almát,csak körtét!

__________________________________

Tábortűz

Egykor régen még táborba jártunk
Esténkénk a tábortűz mellet jókat nótáztunk.
Fiatalok voltunk és mindig vidámak,
Fittyet hánytunk az egész világnak.
De most már ha összejövünk ,
Páran egy nagyobb tűz mellet,
Ahol fáradt tagjaink egy kicsit pihennek,
Előjönnek a régi szép emlékek,
Amikről mindig szívesen beszéltek.
Berci

___________________________________________________ __

Üdülés 2014. május.

Üdülni voltam, de nem ám úri módra,

Szállodába ülve, ellátva minden jóval,

Hanem méhész módra, szabadban, sátorban.

Akácerdő mélyén csendben, egymagamban.

Hol madárdaltól hangos az egész erdő,

Bódító akácillattól, minden bú feledendő.

Az álmos nap, ha felkel és a kaptárakra tekint,

Neki is jó kedve lesz egész napra megint.

Indulnak a méhek sorra a kaptárból,

Örömmel lakmároznak a finom nektárból.

Jut, a kaptárba is van virág most bőven,

Sokszor fordulnak, míg a nap lemenőben,

Még visszanéz a nyugati ég alján,

Megcsillan a fénye piros felhőpaplanján.

Reggel a pajkos szélnek nyargalni támadt kedve,

Az összes bárányfelhőt egy helyre terelte,

Be is borította vele az egész eget,

De az a sok felhő biztos összeveszett,

Mert dörgött, villámlott mikor egymásnak esett,

És mikor kiszakadt valamelyiknek a ruhája,

Rettentő nagy eső zúdult le a tájra,

Egész nap esett, egyre csak esett,

Én meg a sátorba kuporogva kémleltem az eget,

Mikor fúja el a szél a ronda fellegeket.

De a cudar eső egész nap esett csak esett.

És hogy az éjszaka se legyen egészen nyugodt,

Egy két alkalommal bizony bekopogott.

Kövér cseppekkel verdeste a sátort,

Hogy az ember szeméből kiverje az álmot.

A korán keléshez nem kell itt óra,

Már félötkor ébredünk hangos rigó szóra.

Tán azt hiszik őkelmék, hogy ők keltik a napot,

Mert reggel az erdő igen csak harsogott.

Erre a harkály is gyorsan jelentkezett,

Nagy kopácsolással pondrókat keresett.

Felébredt a szél is kisöpörte az eget,

Amit összehordott most szétkergetett.

Hideg volt a reggel és minden vizes,

Kisütött a nap, de délre lett csak meleg.

A méhek is pihentek benn a kaptárba,

Mert húsz fok alatt nem termel nektárt,

Az akácfa szép fehér virága.

Már délután van, mire megindul az élet,

És a virágokon zsonganak a méhek.

Talán az egész nap nem veszett még kárba,

Még egy kis méz is kerül a kaptárba.

És még ezután jött a mediterrán ciklon,

Az Yvett nevet kapta, és rendesen tombolt.

Öt napig is bírta, és bele nem fáradt,

Borogatott mindent, kitörte a fákat,

Nem győztem kötözni, hogy el ne vigye a sátrat,

Még éjszakánként sem hagyott aludni,

Óránként rákezdett erősen zuhogni.

Hát így tellett az erdőn a nomád élet,

Ha enni akartam főzhettem ebédet,

A sátramba is én vetem meg az ágyat,

Mégis üdülés ez senki sem ugráltat.

Berci 2014.május .16.

_____________________________________________________

Tavasz a méhesben.

Végre itt a tavasz, amit már úgy vártunk,

Hogy a szekrénybe kerüljön már a nagykabátunk.

A nap langyos sugaraival teríti be a tájat,

Életre kelti a virágokat, bokrokat és fákat.

Tele van virággal a mandulafa minden ága,

Olyan, mint egy bokréta, csak masni kellene rája.

Hangos zsongással hagyják el a kaptárt a méhek,

Ez a legszebb zene a méhész fülének.

A sokk is méhecske örömtáncot járva,

Vidáman röpköd virágról –virágra.

Gyűjtik a virágport, csomózzák a lábra,

Szorgalmasan hordják be a kaptárba.

Kell a pempő a sok méh csemetének,

Mert a Királynő nekifogott a petézésnek.

Hosszú volt a tél, lejárt az ideje sok bogárnak,

Átadja már helyét a fiatal állománynak.

Az ő dolguk lesz beporozni a növényeket, fákat.

Hogy legyen termése, az epernek, körtének, almának.

Hogy a repcéről, akácról gyűjtsenek jó mézet.

Amitől nekünk is édesebb lesz az étel.

2014. február. Bertalan József.

______________________________________________________

Vasárnapi viharos szél.

Eljött a vasárnap viharos széllel

Sötét felhőt terített az égre.

Jól be volt kötve szorosra zárva

Csak kevés esőcsepp hullott a tájra.

A sárgult leveleket letépte a fákról,

A kopasz faágakon süvítve táncolt.

De nem találta helyét a sok levélnek,

Itt lerakta, majd feldobta az égnek,

Onnan kedve szerint terítette széjjel.

Majd az ördögszekér került az útjába,

Ezt már nem bírta az elszáradt szára,

Elindult hajtotta a szél erős korbácsa.

Útközben felvert egy szendergő nyulat,

Az ijedtében alig talált egér utat.

Futott egy nagyot mire meglátta,

Hogy az egész csak a szélnek volt tréfája.

Csak a fenyőerdő állt erősen útjába,

Hiába rontott dühösen többször is rája.

Több vihart kibírt már jó pár vastag fája.

Mire a nap elért a nyugati ég aljára,

Az este sötét leplét terítette a megtépázott tájra,

A szél is elfáradt, megnyugodott végre.

Csendes napsütés köszöntött az új hétre.

_____________________________________

2014. január.

Január van új évet kezdtünk,

Sajnos egy évvel idősebbek lettünk,

De terveket szövünk erre az évre ,

Aztán majd elválik mi lesz meg belőle.

De az a fontos hogy az embernek legyen célja,

Még ha csak a fele is válhat már valóra.

Mert még a fejünkbe elbírunk sokat,

De a kezünk –lábunk oly sokszor hasogat.

Nehéz már a szatyor mit haza kell vinni,

De ne panaszkodjunk , még tudjuk vinni.

Az időjárás is kedves volt eddig hozzánk,

Plusz 15 fok januárban igen csak ritkaság.

Lehet, hogy ennek meg lesz majd a böjtje,

Én azért kihagynám, nem kérnék belőle.

Jobb volna, ha a hólapát rozsdás marad,

Egy porcikám sem kívánja hányni a havat.

De azt mondják, a kutya nem eszi meg a telet,

Kapunk még hófúvást, komoly fergeteget.

Csak az vigasztal, lassan túl leszünk a tél felén,

Hosszú már nem lesz, talán nem is túl kemény.

Hogy eljön a tavasz, arra még van remény.

Berci 2014 .január.

______________________________________

December

Az öreg december, mikor novembert leváltja,

Mindenfelé csak a kopasz pusztaságot látja.

Hol van már az ősz sok érett gyümölcse,

Az alma, a szőlő, a dió nem maradt semmi sem.

Oda lett a fáknak büszke koronája,

Nem nyújt menedéket a fáradt madárnak.

Csak a csupasz ágak merednek az égnek,

Azokon a szél most kedvére zenélhet.

Oda van a zöld fű, a sok szép virág,

Téli álmot alszik az erdő és a határ.

A nap mely nyáron oly magasan járt az égen.

Most álmosan ballag, majd elakad a fáknak tetejében.

Sokszor sűrű sötét köd borul a tájra,

Nem tör át rajta a nap gyenge sugara.

Szomorú szürkeség épp hogy csak látunk,

Alig van délután, már sötétben járunk,

Nyirkos hideg van, kint lenni nincs kedvünk

Hosszú estéken a jó meleg szobába telepszünk.

Nézzük csak a tévét, bár már minden filmet láttunk,

Váltjuk a csatornákat, hátha valamit találunk.

Még jó hogy néhány baromfi ott hátul kaparászik,

Azt meg kell etetni akkor is, ha az ember fázik.

Karácsony után búcsúzunk ettől az évtől,

Januártól azután minden kezdődik, előröl.

2013 január Berci

______________________________________

Vasárnapi viharos szél.

Eljött a vasárnap viharos széllel

Sötét felhőt terített az égre.

Jól be volt kötve szorosra zárva

Csak kevés esőcsepp hullott a tájra.

A sárgult leveleket letépte a fákról,

A kopasz faágakon süvítve táncolt.

De nem találta helyét a sok levélnek,

Itt lerakta, majd feldobta az égnek,

Onnan kedve szerint terítette széjjel.

Majd az ördögszekér került az útjába,

Ezt már nem bírta az elszáradt szára,

Elindult hajtotta a szél erős korbácsa.

Útközben felvert egy szendergő nyulat,

Az ijedtében alig talált egér utat.

Futott egy nagyot mire meglátta,

Hogy az egész csak a szélnek volt tréfája.

Csak a fenyőerdő állt erősen útjába,

Hiába rontott dühösen többször is rája.

Több vihart kibírt már jó pár vastag fája.

Mire a nap elért a nyugati ég aljára,

Az este sötét leplét terítette a megtépázott tájra,

A szél is elfáradt, megnyugodott végre.

Csendes napsütés köszöntött az új hétre.

Berci 2013 december.

_______

_________________________________________

November.

A szakállas november mikor öcsét váltja,

A sok földi jónak csak hűt helyét találja.

A pazarló október mindent eltékozolt,

Az utána jövőknek semmit sem hagyott.

A szép gyümölcsfákon termés már nincsen,

A kopasz ágakon már egy levél sincsen.

Mérgében nagyot fúj, sodorja a levelet,

Mintha keresne neki egy jobb helyet.

Vagy sűrű ködbe borítja a tájat.

Hogy ne találja az utat, se ember se állat.

Ha úgy tartja kedve komisz vihart támaszt,

Sötét felhőt kerget és mindent eláztat.

Az elázott földből kidönti a fákat,

Csupán csak azért, mert útjába állnak.

Mikor már idejének lassan a végét járja,

Szakállát megrázza és havat hint a tájra,

Az öreg decembert már fehér szőnyeg várja.

Berci 2013 .november 4.

_________________________________________________

Kun Magdolna~Augusztusi könnyek
.
Nézd, mily szomorú az augusztusi nyár,
mintha tudná, hogy az elmúlás kapujában áll,
mintha érezné a fagyott föld havas kőrögét,
mely jégpáncélba zárja a napláng melegét.
.
Nézd csak, mily bánatos minden falevél,
mely rozsdaszínben sárgul a lombok tetején,
s melyek úgy fogódznak az elgyengülő ágba,
mint tévelygő gyermek az anyai szoknyába.
.
Nézd csak, mily törékeny ez a kérészálmú élet,
miben elgyengült hang már az a madárdalos ének,
mi egykor oly mélyre lopta szívünkbe magát,
hogy azt hittük örökké tart e vidám csacsogás.

_________________________________________________________

Az öreg ház.

Öreg tanyasi háza falutól távol,

Magányosan áll, messze az emberek zajától.

Kenyere javát már megette régen,

Kiszolgált már pár nemzedéket szépen.

De most már jó ideje sorsára van hagyva,

A temetőben nyugszik már az utolsó gazda.

Már csak a szél járja az üres szobákat,

Az ajtó maradékát csapkodja a szárfának.

Még egy szakadt függöny is lóg a kitört ablakon,

Azzal játszik, néha ha olyan kedve vagyon.

Vagy szedi a pókhálót a szoba sarkából,

Hogy az öreg póknak is munkát csináljon.

Sok helyen leomlott a fal vakoltatja,

Nincsen már gazda, aki újra betapassza.

Megroskadnak lassan a tető súlya alatt,

Megértek már több mint száz telet és nyarat.

Azért az öreg ház nem teljesen elhagyatott,

Régen egy gólyapár a kéményre fészket rakott.

Büszke is rá most is az öreg kémény,

Délcegen feszít, tartja a gólyák fészkét.

Ha jön a fagyos tél, a havas fergeteg,

Vagy ha a nyári villámok hasítják az eget,

Hősiesen állja az esőt, a fagyos jeget.

Minden évben csak a kikeletet várja,

Mikor végre megjön a hű gólya párja,

Hogy itt neveljék föl a kis fiókákat.

Berci.2013.június 18.

________________________________________________

Szablya István :nyuszi mese

Nyúlmamának húsvét táján nyuszi lánya született,

Egész népes rokonsága körülállta,megcsodálta a kis nyuszi gyereket.

Örvendezve babusgatták nénjei és bátyai,

Ölbe vették ölelgették,majd megették vitték volna játszani.

Hoztak édes sárgarépát, friss káposzta levelet,

Táncoltak,daloltak néki,ám az álmos nyuszi bébi nem játszott és nem evett.

Nyúlanyó az ajtó mellett nevette a hajcihőt,

De a végén megsokallta ,és a lármás nyuszi hadra feladta a nyúlcipőt.

Egy kis nyuszit boltba küldött,hozzon langyos friss tejet,

Két testvére tüzet rakott,másik három mosogatott,mindenki serénykedett.

Nyuszi papa sem maradt rest,ő a bölcső mestere,

Fürgén,gyorsan nekilátott,egy nagy tojást kettévágott,s puha szénát tett bele.

Egy tojásból így lett bölcső,míg a mási darabot,

Kiskocsinak kinevezték,és hozzá a két nyúlgyerek,szép kereket faragott.

Holnap reggel, ha felébred az aprócska nyuszi lány,

Aki jó lesz, eltolhatja a kacskaringós patakpartra nyuszitojás kocsiján..

__________________________________

Húsvéti dörmögő!

Eljött a húsvét, amit már nagyon vártunk,

Nem gondoltuk, hogy még most is havat látunk.

Azelőtt ilyenkor már a szép tavasz járta,

Virágba borult a kertnek minden fája.

Szép zöld fű várta a Húsvéti nyulat,

Abba rakhatta a csodás hímes tojásokat.

Most viszont hófúvások állnak az útjába,

Vagy éppen csónak kell, hogy az utat megjárja.

Az eső is csak esik, pedig már nem kéne,

Víz alatt az őszi vetés meg a rét egésze.

Mikor lesz már tavasz, langyos napsugárral,

Éltető meleggel sok -sok szép virággal.

Mikor a virágzó fákon méhek zsongnak,

A cinkék, pintyek, rigók koncertet tartanak.

Holle Anyó menjen aludni végre,

Ne rázza a dunyhát odafenn az égbe,

Elég volt a hóból, nekünk már egy évre.

Jöjjön, már a tavasz legyen meleg végre,

A nagykabátot tegyük a szekrénybe.

Berci 2013-03-31

____________________________

Március eleje.

Március van és már a tavaszt várjuk,

Jó volna eltenni már a nagykabátunk.

A reggelek még hidegek, deresek a fák,

De bokrok alján kidugta a fejét a hóvirág.

A nap még álmosan néz ki a felhők közül,

Azért a téltemető láttán jobb kedvre derül.

Éltető sugarával végig pásztázza a földet,

Azt a pár hófoltot felolvassza rögvest.

Bújik már a nárcisz, a tulipán is éled.

A rózsafákban is megindul az élet.

Pattannak a rügyek a meleget várva,

Nagy hajtásnak kell nőnie a nyárra.

Megszólal a cinke, mondja, hogy nyitnikék,

És felelnek rája a pintyek meg zöldikék.

Hamar hangverseny lesz a sok madárdalból,

Melyre a tavaszi szellő is vidáman táncol.

Berci 2013 március 8.

_____________________________

Február

Eljött a február meghozta a hideget,

Erdőt, mezőt, házat hóval beterített.

Mikor az északi szél mindezt meglátta,

Szörnyű haragjában az öklét is rázta,

Dühöngő viharként zúdult rá a tája.

A fákról és bokrokról a havat lerázta.

Vitte magával bőszen tombolva,

Az összes havat egy kupacba hordta.

És hova tette le a legrosszabb helyre,

A járdára, a bejárathoz és a garázs elé tette.

Ettől lettem beteg, amit nagyon bántam,

Kedden egész nap csak havat hánytan.

Ami utána jött az sem volt ám semmi,

Majdnem a hőmérőt is be kellett vinni.

Alig tudtam számolni a mínuszokat,

Éjjel huszonkettő nappal tíz fok maradt.

Meg fogjuk fizetni majd ennek az árát,

Amikor majd hozzák a jónagy gázszámlát.

Talán majd a Mátyás megtöri a jeget,

És nagy robajjal elűzi a telet,

Helyébe jön majd a csodás tavasz,

Ami mindenűt levelet, virágot fakaszt.

__________________________________________________________

A lompos farkú róka.

Zúzmarás markával szorította a világot a tél,

A havat fergetegesen kavarta az északi szél.

Fehér üres az erdő, de a róka gyomra is,

Most ugyan beérné még egy kövér pocokkal is.

De az orra nem érez a hóban semmi szagot,

Csak viszi a lába, nem is tudja merre baktatott.

Hol van most az a szajkó ki az ősszel kiabálta,

Itt oson a nyúlriasztó vörös képű fészekrabló.

Most az is meghúzza magát szélárnyékot keresve.

Tollait a hideg csipkés zúzmarával belepte.

Rókánk most megáll, zihálva, lompos farkára ül,

Gondolatai meglepett fácánokon, nyúlfiakon járnak,

Míg üres gyomra korog, és űzi előre kegyetlenül.

Sajgó lába töri a havat, megy előre reménytelenül.

Hirtelen pipáló kémény szagát tereli felé a szél,

Amitől szívében új erőre kap a remény.

Az erdő szélén van az erdész takaros háza,

A múltkori látogatását is egy kövér tyúk bánta.

Kaparászik ott még jó pár tyúk meg kacsa,

Csak valahogy el kellene gyorsan kapnia.

De a kis tacskó már megérezte a szagát,

Dühös vicsorgással jelzi, hogy arra jár.

Ha az éhség nem gyötörné, tán óvatosabb volna,

De már olyan régen gyötri kongó üres gyomra.

Izmai feszülnek a nagy ugrásra készen,

Szinte úgy repül át a magas kerítésen.

Az erdész a ház falánál a puskával csak erre várt.

Nagy dörrenés és egy pillanatra a levegőben megállt.

Ahogyan a golyó éles fájdalommal a szívét fúrta át,

Majd szemében elsötétül a világ,

És élettelenül csúszik a havon, míg megáll.

És lelke az örök vadászmezőkre száll.

2013 Berci

______________________________

Január.

Eljött a január újév kezdődik,

Az ember fejében sok terv szövődik,

Ezt is azt is megtesszük ez évben,

Azután majd meglátjuk mi lesz meg belőle.

Ma is tervbe volt, hogy a piacra kell menni,

De a rossz idő miatt nem lett abból semmi,

Odakint szörnyű vihar dúl, hordja a havat,

Az utakon a sok kamion, busz már elakadt.

Késnek a vonatok nem száll fel repülő gép,

Örülhet, aki elindult, ha valahogy célhoz is ér.

Igazi hideg jött a zord északi sarkról

Bár senki sem hívta, mégis itt tombol,

Meghozta nekünk a fagyos mínuszokat,

És nem is keveset, tízet meg húszat,

Szinte állandóan megy a gázkazán.

A hőmérő mégis fázik a szoba hideg falán.

Reménykedjünk, hogy ez az idő javul majd talán,

Hiszen ha lassan is, de túl leszünk a tél derekán.

2013. január 22 Berci

__________________________________________